Tudtuk betegségét, de ismertük akaratát, küzdeni tudását, hihetetlen élet ösztönét, mellyel küzdött a rettenetes kór ellen az utolsó pillanatig. Az utolsó információm még az volt, hogy éli mindennapjait és nem akar tudomást venni a gyilkos korról és „csak egy múló náthának” tekintette.
Mi Fehérvári röplabdások, soha nem felejtjük azokat a szeptemberi felkészülési kupákat, ahol „Kopi” évről-évre megörvendeztetett bennünket játékával, csodálatos megoldásaival, barátságával….
Nyugodj békében, „Kopi”….!